A pálya szerelmesei: Playlist

Playlist

1. Emlékek, melyekre emlékszek, és amelyekre nem... 1.

2. Emlékek, melyekre emlékszek, és amelyekre nem... 2.

3. Mikor minden elkezdődik...

4. Vihar előtti csend...

5. Meccs, szakítás, barátság, titkok...

Sugababes - Too lost in you

6. Vissza New Yorkba... 1.

Mims - Like this

Kat DeLuna - Love me, leave me

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Többszázféle pálya van a világon: futballpálya, kosárlabda pálya, golfpálya, autóverseny pálya és még sorolhatnánk tovább a példákat. A világon minden ember életében legalább egyszer szerepel egyen több-kevesebb sikerrel, köztük pedig vannak olyanok is, akik egész életüket és mindennapos munkájukat itt töltik, őket lehet a pálya szerelmeseinek nevezni. Ezek az emberek a hőn szeretett pályán és az azon folyó kisebb-nagyobb versenyeken gyűlnek össze, hogy összemérjék erejüket, tudásukat és a végén kiderüljön, hogy melyikőjük a legjobb.
Lara Hamilton életében már sokféle pályán játszott és szerepelt sikeresen. Természetesen voltak kudarcai is, melynek veszteségeit sokkal inkább a szívébe és lelkében érezte, nem az elveszített érmekben, kupákban. Két meghatározó pálya szerepelt az életében, a futball- és a kosárlabda pálya. Élete első szakaszának meghatározó sportja a labdarúgás volt, azonban egy fájó nap mindent megváltoztatott és a szeretett sport helyét hamarosan átvette a kosárlabda. Hosszú évek teltek el úgy, hogy mindössze baráti unszolásra lépett újra zöld gyepre, rajongása a játék iránt azonban megmaradt, így a kemény szezonnal a háta mögött, pihenni érkezett a 2008-as Európa Bajnokság helyszínéül szolgáló Ausztriába, hogy kikapcsolódásként nyomon kövesse az egész kontinenst érdeklő küzdelmeket.
Egy váratlan találkozás egy ismerősnek tűnő személlyel fenekestől felforgatja az életét, mely már alapvetően is rengeteg változáson megy keresztül. Vajon végül rájön, hogy ki is ő valójában és végre boldog lehet azzal, akibe valójában szerelmes?

Aida Martínez, a spanyol belsőépítész boldogan mondott igent Fernando lánykérésére, aki akkor már hosszú évek óta birtokolta a szívét. Öt évnyi házasság után mégis megtörve áll a körülötte zajló események közepette, míg szíve napról napra egyre több sebből vérzik. Tudatosan menekül a tudatlanság függönye mögé, miközben naivan reméli, hogy még minden visszafordítható, hogy minden lehet még a régi. Olyan, mint amilyen a veszteségeik előtt volt, amikor tudta és érezte is, hogy szerelmes belé a férje.
A boldog, gondtalan feleség álarca mögül figyeli, ahogyan a labdarúgó – akit még annyi fájdalmas hónap után is töretlenül szeret – szinte minden este egy másik nőhöz készülődik izgatottan. A szíve mélyén rég tudja, hogy már sose lesz semmi sem ugyanolyan, hogy a szerető átvette és el is foglalta az ő helyét, azonban ennek ellenére sem képes arra, hogy elszakadjon a férfitől. Végül egy zivataros őszi éjszakán kilép a közös otthonuk ajtaján, hátrahagyva a közös emlékeiket és azt a Fernandót, aki árnyéka annak, akibe évekkel korában beleszeretett.
Aida készen áll arra, hogy maga mögött hagyva a fájó múltat, tovább lépjen, ahogyan azt gondolatai szerint a férje már meg is tette. Viszont a Sors újfent bebizonyítja a számára, hogy nem olyan kiszámítható, mint ahogyan azt várta.

Mert néha egy kapcsolat nem happy enddel végződik…

Ha kíváncsi vagy még egy történetemre, melyben Fernando a férfi főszereplő, ajánlom a figyelmedbe az Őszi zivatar című befejezett kisregényemet, melynek fejezeteit itt olvashatod: katt.