3. Mikor minden elkezdődik...

Az éjszaka csendjét egy leszálló repülőgép zaja zavarta meg. Hiába volt már késő, még mindig sokan érkeztek a reptérre. De nem azért, hogy elutazzanak. Épp ellenkezőleg, ők jöttek, hogy naponta kimenjenek egy-egy meccsre. Innen nem sokan mentek el, hiszen Salzburgban is rendeztek csoportmérkőzéseket. Főleg azok maradtak itt, akik a D csoportban lévő csapatoknak szurkoltak. Hiába Amerikából jött a gép, sok drukker szállt le. Rajtuk a kedvelt válogatott meze, sálja vagy egyéb ruhadarabjai voltak.

– Szia, apa – köszönt a telefonba egy utas leszállás közben. – Éppen most érkezett meg a gép.

– Szia, kicsim. Gondolom, akkor nem volt semmi baj.

– Nem. A hotelt akkor lefoglaltad? – kérdezte a barna hajú nő.

– Igen. Rottenmannban, a külvárosban van egy remek hotel. És nincsenek messze tőle a városok sem, ahol a meccsek lesznek. A jegyeket a recepción felveheted.

– De ugye van kosárpályájuk? – tette fel következő kérdését.

– Azt mondták, hogy van. Ja, és még annyit, hogy a jegyeket én kaptam volna, ezért a nem a szurkolók közé szólnak.

– Értem. Amúgy is biztos felismert volna egy-két riporter vagy újságíró – gondolkodott el, amit hallott. – De most mennem kell. Még a kocsit is meg kell keresnem. Akkor a recepción felvehetem a jegyeket. De nem fognak hülyének nézni?

– Már miért néznének annak? Mondtam nekik, hogy a lányom megy, nem én. És külön szóltam nekik, hogy ha lehet, a fotósokat tartsák távol. Sőt! Mikor megtudták, hogy te vagy az, még örültek is.

– Oké. Köszi, apa. Szia – köszönt el apjától Lara.

A barna hajú nő lassan sétált be az épületbe. Bent sokan mozgolódtak, mindenhol piros és fehér mezes embereket látott. Nem csoda, hiszen holnap spanyol és orosz mérkőzés is lesz. Ő nem vett fel semmilyen hovatartozási jelképnek beillő ruhadarabot. Pár pillanatig még elnézte a díszes társaságot, melyben látott nőt és férfit, gyereket és időset egyaránt. Lassan megindult a csomaghordozó szalag felé, ahonnan elvette két sporttáskáját és egy bőröndjét. Miután megbizonyosodott róla, hogy az övéi, a recepció felé vette útját.

– Jó estét – köszönt illedelmesen a pult mögött ülő nőnek. Egy fehér blúz volt rajta, nyakában pedig egy sötétkék kendő volt megkötve. Haját egy egyszerű kontyban fogta össze.

– Jó estét, kisasszony - viszonozta ugyanolyan kedvesen. Habár Lara most nem tudta, hogy kedvességből vagy kötelességből teszi ezt. Pillanatnyi elmélkedéséből egy kérdés verte ki. – Miben segíthettek?

– Lara Hamilton vagyok. Amerikából érkeznie kellett egy Cadillac Escalade típusú szürke telepjárónak - válaszolt a kérdésre. Látta a nő csodálkozó tekintetét, miközben az adatokat gépelte be a számítógépbe. Biztos nem minden nap tapasztal ilyet, hogy valaki egy autót hozat ide. Főleg nem repülővel és Amerikából.

– Igen. Megérkezett – mondta, miközben egy iratot rakott a pultra és egy tollat. – Itt írja alá, kérem. Ez egy igazolás, hogy átvette tőlünk a járművet. Ha aláírta, az egyik kollégám megmutatja, hogy hol van.

– Köszönöm – felelte, miközben aláírta a dokumentumot. Miután visszaadta a nőnek, egy férfi jelent meg mellette. – Viszlát.

– Köszönjük, hogy velünk utazott, és jó pihenést – mondta gépiesen a pult mögül.

Lara követte a férfit, aki egy ajtón lépett ki a hatalmas váróteremből. Átlagosa, fekete hajú és barna szemű srác volt. Megállapította, hogy két évvel lehet tőle idősebb. Sötét színű öltönyt viselt, amin meg lehetett találni a cég lógóját. A helyiség, ahová átjöttek, egy raktárhoz lehetett hasonlítani. A hatalmas teremben több autó is volt. Körbe nézett, és akkor meglátta sajátja szürke tetejét. Nem volt kicsi terepjáró, de nem is ő választotta. Tavaly kapta a szezonvégi banketton. Állítólag azért adták ajándékba, mert ő nyerte meg nekik a kupát, és amúgy is ő lett az év játékosa. Meg persze ott volt a születésnapja is.

Hát igen. Ha valaki híres sportoló, akkor sok mindent megkaphat ingyen. Ő akkor ezt az autót kapta, amit teljesen átalakítottak belül. Különféle monitorokat és hangszórókat raktak bele. Neki tetszett, mivel szeretett zenét hallgatni. A sokfelől érkező hangtól pedig jobban élvezte az utazásokat.

Mikor odaért, megnyomta a kulcs mellett lévő riasztó gombját. Két villanást követően kinyitotta a csomagtartót.

– Hűha, ez nem semmi! – kiáltott fel félhangosan a srác. Úgy látszik, tetszett neki a hangszórók és képernyők sokasága.

– Nekem mondja? – mondta egy mosoly közepette Lara. – Sok idő kellett hozzá, míg megszoktam.

– Segítek – jelentette ki, miközben berakta a bőröndöt a csomagtartóba. Lara a válláról leemelte a két táskát, majd nagy nehezen lehajtotta a csomagtartót.

– Hol tudok kimenni? – kérdezte, miután végzett teendőivel.

– Pont szemben van a kijárat a raktárból – válaszolta a srác. Majd megindult a hatalmas ajtó felé, hogy kinyissa azt. – Gondolom, ön is az Eb-re jött.

– Arra is, de legfőképpen pihenni – adott választ a kijelentésre. – Egy hosszú szezon után jól esik egy kis kikapcsolódás.

Lara beült a hatalmas autóba, amiben szinte elveszett. Beindította, majd lassan és óvatosan elindult a kijárat felé. Örült neki, hogy nem kell a többi autó között vezetni, mert már hozzászokott a széles utakhoz, Itt pedig keskeny volt a meghagyott hely. Mikor elérte a már kinyitott ajtót, megállt. Megnyomva az ablakemelőt az üveglap lehúzódott.

– Köszönöm, hogy segített – mondta a srácnak Lara. Látta, ahogy elmosolyodik.

– Szívesen máskor is – felelte. Kedves volt, pedig nem is tudta, hogy ki a lány. – És jó szórakozást.

– Azt hiszem, az meglesz – mondta még mosolyogva, majd kigurult végleg az épületből, és elindult a város felé.

A parkolóban megállt. A beépített GPS-hez hajolt, és elkezdte rajta keresni a várost, ahol a szálloda van. Nagy nehezen megtalálta Rottenmannt a térképen. Bejelölte pontosan, hogy hova is akart menni, majd újra elindult kitűzött célja felé.

– Még jó, hogy programoztak bele Európa térképet is - gondolkodott hangosan. Majd egy cd-t rakott a lejátszóba, és felhangzott a Nickelback-től a Rockstar. Ezt a számot kifejezetten szerette, Ezért még jobban feltekerte, de csak úgy, hogy hallja a helymeghatározót. – Így már jobb. Remélem, hamar odaérek.

***

Mindenhol csend honolt a tájon, amit néha egy-egy elsuhanó autó zavart meg. De miután gyorsan távoztak, visszatért a nyugalom. Ezt még jobban kihangsúlyozta a sötétség és a szélcsend.

Egy újabb autó haladt el, de az nemsokára lekanyarodott az útról, és egy keskenyebben haladt tovább. Két oldalról fák vették körül, így nem lehetett látni a tájat. Az ezüstszínű autó magabiztosan haladt az ismeretlen környezetben. Pár pillanat múlva egy kapu állta el továbbhaladásának az útját. A hatalmas, fekete kovácsoltvas kapukat két kőoszlop fogta közre. A bal oldali fal szélesebb volt, mint a másik, mert ebbe egy kaputelefon volt építve. A sofőr ezt észrevette, így lehúzta az elektromos ablakot, majd megnyomott egy gombot. Nemsokára egy női hang hallatszott a hangszórón keresztül.

– Jó estét! – szólalt meg. Hangján nem lehetett hallani, hogy álmos lenne. Ebből arra lehetett következtetni, hogy nemrég volt váltás. – Miben segíthetek?

– Lara Hamilton vagyok. A nevemre foglalva van egy szoba – válaszolt lassan. Már fáradt volt. A hosszú út kimerítette.

– Egy pillanat – hallotta a nő hangját. Néhány pillanat múlva megszólalt újra. – Igen. Foglaltak a nevére. Azonnal nyitom a kaput.

– Köszönöm – mondta már csak magának.

Abban a pillanatban már nyílt is a kapu. Megkönnyebbülten nyomta meg lábával a gázt, haladásra késztetve a járműt. Örült, hogy egyből megtalálta a helyet, és nem kell tovább vezetnie.

A bekötőút hosszú volt és kanyargós. Talán tíz percig is tartott, mire kiegyenesedett, és a végén meglátta a szállodát. A hatalmas épület félig meg volt világítva, különleges varázst adva neki. Ahogy végig nézett rajta, megállapította, hogy olyan háromemeletes lehet. Falai sárgás színben pompáztak, bár nem volt benne biztos a lámpafény miatt. Ablakok sokaságát vélte felfedezni, melyek meg-megcsillantak a fényben. Előttük erkélyek voltak, melyek a tájra néztek. Vaskos kőkorlát védte a rátámaszkodókat a kieséstől.

Tovább nem tudta megfigyelni az épületet, mert már a parkolóban járt. Keresett egy helyet, ahol leállíthatja terepjáróját és elindulhat az épület felé. Még előtte kivette az egyik sporttáskáját és a bőröndöt, majd lezárta a járművet, és elindult a bejárat felé. Útközben felpillantott az épületre, és látta, hogy erről az oldalról nincs egy erkély sem. Remélte, hogy ő a másik oldalt kap szobát. Habár nem szobát, hanem lakosztályt. Már ismerte apját, aki mindig a legjobbat foglalta le neki. Ezzel már sokszor az őrület határai felé hajszolta, de az évek során már hozzászokott. Útja közben nem vette észre a buszt, mely mellett elhaladt. Mivel nem nézte meg, így ez még fog egy kis meglepetést okozni neki. Táskával a vállán, maga után húzva a bőröndöt lépett be az aulába. Nem időzött sokat a nézelődéssel. Egyenesen a recepció felé vette útját, hogy megkapja a kulcsokat, és végre aludhasson egyet.

Lassan sétált a pulthoz, ami mögött egy szőke hajú nő állt. Egy fehér blúzt és egy egyszerű farmert viselt. Mikor Lara megállt előtte, elmosolyodott.

– Jó estét. Ön biztos Hamilton kisasszony – mondta lágy hangon. Egyidős lehetett vele, barna szemeiből nyugalom áradt. Haját egyszerűen egy hajgumival fogta hátra, hogy ne zavarja munka közben.

– Viszont. Ha nem lenne gond, majd holnap aláírnék mindent, de most már szeretnék aludni – jelentette ki lassan. Egy ásítást is próbált elnyomni magában nem sok sikerrel.

– Rendben. A kettőszáztízes lakosztály az öné. Ahogy kérték, erkéllyel is rendelkezik. – Közben odaadta a szoba kulcsait. Lara elmosolyodott, mikor hallotta az erkélyes dolgot. Úgy látszik, apja mindenre gondolt. – A második emeleten találja. A hordár majd segít felvinni a csomagjait, és…

– Nincs rá szükség. Meg fogom találni. – A lift felé indult. – Köszönök mindent.

– Nincs mit, Hamilton kisasszony – felelte a nő. Úgy látszik felismerte, mivel így szólítja. Csak azok hívják így szállodákban, akik tudják, hogy ki is ő.

– Kérem, csak szólítson Larának, és nyugodtan tegezzen – mondta, miközben beszállt a liftbe. Már nem hallotta, hogy mond-e még valamit, mert bezárult az ajtó.

Megnyomta a kettes gombot, és lassan elindult a gépezet. Ekkor megszólalt telefonja, a másik. Az egyik, amin az angliai ismerősei és családtagjai, és egy másik, amin amerikai barátai, csapattársai és az igazgató tanács tagjai tudták elérni. Most az utóbbi csörgött. Lassan kihalászta zsebéből, és megnézte a kijelzőt. Mikor elolvasta a nevet, megnyomta a zöld gombot, majd a készüléket a füléhez emelte.

– Szia – köszönt bele. Ajkai szélén egy halvány mosoly jelent meg, mikor meghallotta a hívó fél hangját.

– Szia, drágám. Már meg is érkeztél? – kérdezte a férfi. Ő New Yorkban maradt. Már évek óta együtt voltak, még a gimnáziumban jöttek össze, és azóta elválaszthatatlanok.

– Igen, most a liftben vagyok, és mindjárt a szobámnál… És végre lepihenhetek – mondta egy ásítás közepette.

– Akkor minden rendben? – kérdezte meg. Ekkor furcsa hangokat hallott Lara, amire rá is kérdezett.

– És nálad? Elég furcsa zajokat hallok – Ebben a pillanatban hirtelen abbamaradtak, és már ő sem foglalkozott vele.

– Nincs semmi. Minden rendben van. De te menj aludni, mert a végén még a liftben töltöd az éjszakát – válaszolt, miközben mosolygott. Ezt látatlanból is érezte Lara.

– Tévedsz, szívem. Már csak a folyosó versenyzik az ággyal – mondta, miközben kilépett a folyosóra. Megnézte a lifttel szembeni ajtót, amin a kettő-nulla-ötös szám állt arannyal futtatva. – De inkább az ágy mellett döntök.

– Értem. Most mennem kell. Szeretlek. Majd holnap hívlak. Szia – köszönt el gyorsan a férfi.

– Én is téged. Szia. – Már csak a búgó hangtól tudott elköszönni. Fogalma sem volt, hogy mi történt, hogy ilyen hirtelen le kellett raknia, de a fáradtsága nem engedte, hogy tovább gondolkozzon rajta. Lassan tovább sétált maga után húzva csomagját, és kereste a kettőtízes ajtót. Mikor megtalálta, felsóhajtott. – Végre.

Válláról a táska lecsúszott, és tompán ütközött a szőnyeggel. A bőröndöt a talpára állította, majd az ajtó felé fordult. A kulcsot a zárba helyezte, és elfordította, ami egy kattanás után megadta magát, és az ajtót kinyithatta. Lassan benyitott a sötétségbe borult szobába, ahonnan kellemes illat szállt felé. Visszavette vállára a sporttáskát, megfogta a bőrönd fogantyúját, és behúzta maga után a szobába. Az ajtót becsukta, majd csomagjait ledobta a fal mellé és elindult megkeresni az ágyat a sötétben. Egy előszobában találta magát, ahol középen egy kerek asztal volt rajta egy vázával. A szobát a hold fénye világította be. Az asztal mögött egy kanapé és két fotel helyezkedett el, a falon pedig egy plazma tévé terpeszkedett. Jobb oldalon két ajtó kapott helyet. Lara benyitott az egyikbe, de az a fürdőszoba volt. Megnézte a másikat, és nagy örömére ez már a hálószoba volt. Megindult a hatalmas francia ágy felé, és nem törődött azzal, hogy utcai ruhában van, beledőlt az ágyba, és rögtön átlépet az álmok birodalmába.

Lassan felkelt a nap a hegyek mögött, magával hozva az emberek ébredését. Nemsokára a még szunnyadó város megtelik élettel, aminek többségét az a színkavalkád okozza majd, mivel a drukkerek elözönlik a kis utcákat. Piros, fehér, sárga és még sokszínűbb pólóba vagy mezbe bújt embereket lehet látni.

Rottenmann városában is ez volt a jellemző. De akkor még többen lettek volna a szurkolók, ha tudják, hogy a kedvenc válogatottjuk az egyik szállodában szállt meg. Igaz, nem tudtak volna bejutni még az épület elé sem, mivel nagy védelemben tartották itt a sztárjátékosokat.

Az egyik lakosztály szobájában valaki ébredezett. Fejét kidugta a takaró alól, és megnézte az éjjeliszekrényen elhelyezkedő órát. Lassan tudatosult benne, hogy még csak hat óra lesz. Nem is csodálkozott, hogy felébredt, mivel ilyenkor szokott futni. Most azonban úgy döntött, hogy inkább letusol. Aztán eszébe is jutott, hogy azt se tudja, hogy hol lehetne futni. Majd megkérdi a recepción. Lassan kikelt a hatalmas ágyból, és körbe nézett a szobában. Az ággyal szemben egy komódsort látott, ami felett egy plazma tv volt a falra felhelyezve. Jobbra egy egész falat betöltő ablakot látott, aminek az egyik oldalon hagytak egy ajtót. Itt is ki lehetett menni az erkélyre. Bal oldalt egy beépített szekrénysort és egy ajtót látott. Az ágy két oldalán két éjjeliszekrény, melyen volt két lámpa. A komódsor előtt egy kis asztal helyezkedett el. Közte és az ágy között pedig két fotel. Hiába volt ennyi minden, a szobában még rengeteg hely maradt.

Lara kiment azon az ajtón, amin este jött be, majd csomagjai felé vette útját. Megfogta a bőröndöt, és visszaindult a hálóba. Mikor beért a szobába, az ágyra rakta a csomagot, és elhúzta a cipzárt. Onnan kivette a fekete selyemköntösét, és egy ugyanolyan színű fehérneműt. Fogalma sem volt, hogy van-e sampon és tusfürdő a fürdőben, így kivette sajátját, és a megindult az ajtó felé. Kinyitotta a szekrénysor melletti ajtót, és nagy megkönnyebbülésére ez is a fürdőbe nyílt. Lassan belépett a kicsempézett helyiségbe, ahol a fekete és a szürke szín uralkodott többségben. A padlócsempe és a falon lévő másfél méterig fekete színben pompázott. Utána fokozatosan világosodott szürke, majd az utolsó sor csempe már fehér volt, így nem ütött el az ugyanolyan színű plafontól. Bal oldalt a sarokban egy hatalmas kád foglalt helyet, ami mellett nem messze volt egy zuhanykabin is. Az ajtóval szembeni falon agy hosszú tükör helyezkedett el, ami olyan hosszú volt, mint alatta a komódsor, ami mélyvöröses lakkal volt lefestve. Ebbe két mosdókagylót süllyesztettek bele, mely fehér színben pompázott. Az ajtó mögötti falnál egy kisebb fal takarta el a mellékhelyiséget. Még volt egy csomó szekrény, amit a falba mélyesztettek.

A lány a szemben lévő szekrénysorhoz lépett és lerakta a kezében tartott tárgyakat. Hajából kiszedte a hajgumit, majd egy kicsit összeborzolta. Ezután levette pulóverét, és szép sorban a többi ruhadarabot is. Mikor már csak egy póló és a fehérneműalsója volt rajta, eszébe jutott, hogy ilyenkor kávét szokott inni. Megfordult, és kiment a másik ajtón, ami az előszobába nyílt. Mikor bevitte a hálóba a bőröndöt, akkor észrevett egy telefont, ami a falra volt felerősítve. Most célba vette a fehér készüléket, és leemelte a kagylót. Alatta egy kis tokban egy papír volt elhelyezve, melyen ott volt a szobaszolgálat száma. Benyomta a gombokat, és egyből hallotta a búgó hangokat, mely azt jelezte, hogy hívja a recepciót.

– Jó reggelt – szólt a kagylóba Lara.

– Jó reggelt. Miben segíthetek? – kérdezte valaki. Felismerte, hogy a tegnap esti nő lehet az.

– Megoldható lenne, hogy egy kávét két cukorral felhozzanak a kettőtízes szobába?

– Igen, megoldható.

– Köszönöm, de valószínű, hogy nem fogom kinyitni az ajtót, mert letusolok – jelentette ki. Remélte, hogy így is felhozzák neki a kávét.

– Értem. Akkor az egyik szobalány felviszi majd, és lerakja az asztalra – mondta az ötletet, ami megfelelt Larának.

– Köszönöm még egyszer – köszönt el a nőtől.

Mikor visszarakta a kagylót a készülékre elindult vissza a fürdőbe. Levette magáról az utolsó ruhadarabot is és beállt a zuhany alá.

***

Tíz perccel később a fekete köntösben lépett ki a fürdőből. Haja arcához és tarkójához tapadt. Az előszobába lépett ki, ahol a kerek asztalon gőzölgött a kávéja. A csésze mellett ott volt egy kiskanál is, amivel megkavarhatja. Lassan felemelte az asztalról a csésze aljával együtt, és az erkélyajtó felé vette útját. Míg egyik kezében a csészét fogta, addig a másikkal kinyitotta a faajtót.

Kilépett a járólapokra, amik a korai időnek köszönhetően még hidegek voltak, de ez nem zavarta. A korláthoz lépett, és rárakta a kávét. Lassan megkavarta, majd felemelte a csészét és óvatosan belekortyolt. Szemeivel a tájat pásztázta, ami még nyugalomban volt. A hatalmas fákat és a hegyeket nézte, amik elvonták a figyelmét a kosárpályáról és a mellette lévő focipályáról.

Hallotta, hogy a mellette lévő szoba erkély ajtaja is nyílik, de ő nem nézett oda. Érezte, ahogy végig néz rajta az idegen, de nem tulajdonított neki sok figyelmet, mivel csak egy férfi lehet.

Miután megitta a kávéját, megfordult, és visszament a szobájába. Az üres csészét lerakta a kerek asztalra, és a hálón keresztül a fürdőbe igyekezett, ahol megszárította a haját, majd vissza a szobába. Elhúzta az egyik szekrény ajtaját, majd a bőröndhöz lépett és elkezdett belőle kipakolni. Kirakott magának egy világos színű szövet térdnadrágot, és egy szürke hosszú ujjú felsőt, aminek ujjai fehérek voltak. Nem sok mindent hozott magával, mert úgy volt vele, ha kell valami, majd megveszi itt.

Hamar végzett a kipakolással, így behozta a sporttáskát is, amiben a sportosabb ruhái voltak. De ebben voltak még a tisztálkodáshoz szükséges törölközők, fogkefe, fogkrém és még sok más. Egy órával később mindent elpakolt a szekrénybe a pólóktól kezdve a cipőkig. Miután végzett, felvette a már kirakott ruhákat, és összefogta a haját. Ránézett az órára, ami kereken negyed nyolcat mutatott. Pár pillanatig gondolkodott, hogy mit tegyen most és a meccsig. Majd úgy döntött, hogy lemegy reggelizni, majd behozza a kocsiban maradt táskát, és felhozza, utána pedig bejelentkezik a szállodába és felveszi a belépőket a meccsekre. Aztán elmegy körülnézni a városban. Hátha talál valami érdekeset.